becsengettek

gyorsan elrepült ez a nyár, sajnálom, mert nagyon jó volt együtt lenni a fiaimmal.
Nem kellett sietni sehova, csináltuk amihez kedvünk volt, éltünk mint hal a vízben.

Ma viszont már mindkét mini pasi elment itthonról, iskolába, óvódába és nagyon csendes a ház!
Kíváncsi vagyok miket mesélnek majd mikor hazajönnek.
Szerencsére úgy láttam, hogy nem voltak nagyon megilletődve, főleg Balázs miatt aggódtam, hogy nem fog-e sírni, de egy 4éves középsős már úgy látom nem sír. Mosolygósan integetett mikor reggel otthagytam, remélem ez a lendület kitart majd délig.:o)

Bence immár második osztályos, kíváncsian várom milyen lesz az órarendje. Imádja a matekot és tavaly minden reggel első óra volt, így nagy volt az öröme, meglátjuk idén hogy alakul. Szerencsére az angolt sikerült az utolsó óra helyett átütemezni első és második órára, aminek nagyon örülök, friss aggyal talán több marad meg az órából, eddig ez az egyetlen amit megtudtunk a tanárnőtől, illetve hogy a napközi másik terembe költözik. Az üzenő viszont állítólag tele lesz infóval, délután mindenre fény derül.

Már csak a könyvjelzőket kell a helyére raknom és elkészültem minden iskolai dologgal.

Miután elkészültem a Szeretetvarázs takaró összehorgolásával, illetve Eszter átvette tőlem az utolsó 1,5 sort, nagyon vágytam már a kötés után. Persze nem a megkezdetteket folytattam, naná, hogy nem! Hanem 2 új dologba fogtam és nagyon élvezem. Az egyik egy Baktus sál Balázsomnak tolnai kékes-zöldes merinóból, amihez majd sapkát és kesztyűt is kötök.
A másik egy kendő, amit hófehér Vasárnap nevű Barka fonalból kötök, isteni dolgozni vele.
Fotók majd később, végre újra jó a masinám, már csak egy kis napsütés kellene...