A beszéd...

Mikor Bence megszületett minden új volt, első és megismételhetetlen. Egy olyan kaland, ahol napról-napra tanul az ember, megismerni egy másik embert és megérteni őt. Nem könnyű, főleg szavak nélkül.:) A kisgyerek sírással kommunikál és várja, hogy kitalálják megértsék mit szeretne. Aztán elkezd hangokat, később szavakat használni. Bence első szava a NEM volt, szegény gyerek gondolom sokat hallotta.:D Viszont nem sok szó követte, csak néhány kulcsszó és én már kezdtem aggódni, hogy ez a gyerek nem fog beszélni soha. Aztán olyan 2,5évesen kezdett el, teljesen tisztán minden beszédhiba nélkül beszélni, bár voltak furcsa szavai (csiga=gacsi, süti=tüsi és a bicikli= kibicli) de ezekről is meg volt győződve, hogy jól mondja. Egyszer lassan szótagolva mondtam neki CSI-GA, mire ő:  GA-CSI. Innentől fogva nem próbálkoztam, idővel elmúlt. Mára viszont egy dumagép lett Bencéből, alig lehet lelőni, úgyhogy semmi ok az aggodalomra.
Balázs már ugye egy olyan közegbe érkezett, ahol vki(Bence) mindig beszél, és főleg mit mond egy kisgyerek napjában százszor? Anya. Mi más is lett volna Balázs első szava, mint ez a szó. Ettől egy anya szíve naná, hogy ellágyul és mintha hájjal kenegetnék(mire furcsa mondás). Balázs sokkal korábban kezdett beszélni és ugyanolyan intenzitással, mint Bence csak hangosabban.:) Ami lehet, hogy nem csak a figyelemfelkeltés jele, hamarosan kiderül. Viszont Balázsnak nagyon sok beszédhibája van, rengeteg betűt nem tud kiejteni, helyette másikat használ...de lehet ez sem képzési hanem szervi gond, csak gondoltam megemlíteni, mert ide tartozik.
Ami viszont büszkeséggel tölt el, hogy mindketten választékosan beszélnek, igen nagy szókincsük van és én ennek roppant mód örülök. Sosem lehet tudni mi lesz még belőlük, ennek szerintem az élet számos területén hasznát vehetik.

Arra csak nemrég figyeltem fel magammal kapcsolatban, hogy elég sok szólást és közmondást modnok neki, nem tudom ez jó vagy baj, így van. Egy adot szituációról beugrik a mondás és megosztom velük, remélem nem fogják később sem útálni.:) Nagypapámnak volt pár kedvenc mondása és szerettem mikor mondta őket, igaz őt is nagyon szerettem. Isten nyugosztalja!:) Az egyik ez volt: Olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Amiért ezt a bejegyzést el kezdtem írni az Milán.:)
Nagyon okos kisfiú, és beszéd terén nem kapkod.:D Neki az a normális, hogy egész nap beszélnek körülötte, és mostanra szerintem már majdnem mindent meg is ért. Az ő első szava a DE volt, ami talán nem véletlen, mert neki is igen sokszor elmondtam, hogy NEM szabad,NE mássz fel, NE dobd ki, NE üsd Balázs fejét, stb. De ő igazi kis KOS szülöttként ellenszegül.:) jajj lesz nekem később már látom:)

Olyan komlex dolgokat is megért és megcsinál pl.: hogy megkérem masszírozza meg a hátam egy kisautóval, s ő megteszi.:) Utána persze viszont kell masszírozni.:)
De a lényeg, hogy ő kevés szóval kommunikál: nem, de, add ide, nyaminyami(ez most kb. midenre, ehetőre főleg, de másra is amit meg szeretne kapni)és még pár szó, de néha kibújik a szög a zsákból!!!:) és ezért írtam ezt a bejegyzést is:

Történt a minap, hogy vacsoránál körülültük mind az 5en az asztalt, ki-ki ette a maga vacsoráját. Milán tányérjáról elfogyott a kenyér, az asztalon pedig már csak a kibelezett héj maradt. Milán kért még nyaminyamit. Mire Bence azt mondta neki: de már csak a héja maradt! mire Milán : nem baj. Az egész család elnevette magát, mert egyrészt meglepődtünk a logikus és értelmes, nomeg érthető válaszon, másrészt vicces volt, hogy ugye-ugye ha fontos dologról van szó megy az a beszéd kérem szépen.:)))
Mondanom sem kell azóta sem mondta így és máshogy sem...de már nem aggódom, mire 2,5éves lesz tuti beszélni fog. Lassan az lesz inkább a kérdés, hogy én mikor jutok szóhoz?:)

életjel...ha még olvas vki:)

Az a helyzet, hogy bár grafománnak ugyan nem nevezném magam, de szeretek írni, meg beszélni is, de egy jó ideje teljesen beszippantott a FB kötős-horgolós csoportja, imádom! Annyira jó egy olyan közeg, ahol az emberek azonosok  érdeklődésűek, ugyanaz a hobbijuk és közösen tudunk örülni egymás munkájának, megbeszélni fontos vagy vicces, netán érdekes kérdéseket és dícsérni, vágyakozni, segíteni.:)

Így alakult, hogy egyre inkább szerelmese leszek a horgolásnak.:))) Szegény anyukám, ha ezt megélhette volna, biztos mosolygna rajtam vagy tán azt is teszi.;) Most lopott perceimben egy SBS kendőt horgolok, de tervben van egy afrikai virágos táska is, meg még japán virágos kendőt is szeretnék egyszer.:)

Ami viszont a hátulütője a dolognak az az, hogy a sok-sok inspiráció, elkészült munka, ajánlott blog, oldal és minta mind, mind arra csábít, hogy vmi mást csináljak. Amúgy sem vagyok túlságosan kitartó, ami furcsa, mert az élet egyéb területein abszolút nem vagyok csapongó(talán pont ez az ellenpólus) de mostánban ez egyre rosszabb.:)
Gyakorlatilag ha reggel egy új szerelem-mintát találok, amit feltétlen és azonnal meg szeretnék csinálni, az estére már a múltté.:D
Azért szerencse, hogy időről időre tesztelek mintákat, mert így azokat biztos, hogy időre elkészítem és nem dobom félre egy hirtelen fellángolás miatt.
Most épp egy pillangós-tulipános kendőt kötök szivárványos fonalból.
Talán senkit nem lep meg, hogy szeretem a lepkéket és a tulipánokat.:)
Majd hozok képeket is, hogy nem a levegőbe beszélek;)

Tünde játéka

részletek : 

itt!

Eszter ünnepel

gyeretek játszatok vele:

rontsátok az esélyeimet.;)

Vegyes vágott

Boldog új évet kívánok Mindenkinek, aki még erre jár.:)

Nem sok időm jut mostanában semmire, ezért sem születnek újabb bejegyzések.

Utoljára egy nemezelt mamuszt kötöttem a férjemnek a 13.házassági évfordulónkra.:)

A fiúk jól vannak, imádják egymást és egyre jobban eljátszanak.
Bence hamarosan megkapja a félévi bizonyítványát, két 4est leszámítva 5ösök lesznek benne. Büszke vagyok rá.:) Angolból és matematikából továbbra is kitűnő.

Balázs ősszel lovagolni járt, decemberben elkezdett korcsolyázni tanulni, most pedig korizás mellett úszni is jár. Nagyon élvezi mindet, ő aztán igazán poztív emberke, majdnem mindennek tud örülni.

Milán lassan 10 hónapos, 4foga van, 73 centi és 8,5kg.:)
8,5hónapos kora óta kapaszkodás nélkül önállóan jár. Ez számomra elég korai, a többiek 11hónaposan indultak el, de ő másban is teljesen más, mint az első 2 gyerek, miért ebben ne lenne az.:D
8hónapos koráig csak szopizott, most már eszik mást is, házikosztot sajnos nem:(, de bébiételt igen és a kiflicsücsök is jöhet, ha bírom idegekkel. Ugyanis akkora koszt és maszathegyet mint amit egy kiflicsücsök elcsócsálása jelent elég nehéz idegekkel bírni, a fiúk rosszul vannak tőle rendesen, mert a látványa sem épp guszta.:D Milán viszont nagyon élvezi ezt a módját az evésnek(?).

Milán imádja a nagytesóit, szeret velük bújócskázni, fogocskázni és úgy általában sokkal jobban elvan, hogyha itthon vannak a többiek, míg ha kettesben vagyunk itthon, akkor leginkább rajtam lóg, ezért a házimunka elég döcögősen halad.

Sajnos az esti fektetés katasztrófális továbbra is. Eljutottunk arra a szintre, hogy nem tudom lefektetni este az ágyába, mert azonnal megérzi, felkel és sír. Tudom, itt most sokan arra gondolnak, na és ha picit sír, mi van akkor, pár nap és megtanulja. De ez nálam nem megoldás, nem tudom elviselni ha sír, napközben még csak-csak muszáj néha betenni a járókába, kiságyba, ha dolgom van, vagy ki kell szaladnom a postáshoz, de este, na nem. Így együtt alszünk estétől reggelig. Milán pedig szopizik éjszaka többször is, így szerintem semmivel sem szoptatom kevesebbszer, mint mielőtt hozzátáplálódott volna.:D Említettem már, hogy a házimunka csak döcög?
Milán amúgy folyamatosan jön-megy és tesz-vesz és meg sem áll, ehhez képest egyáltalán nem fárad el, így napközben is max. 3*40percet alszik. Hogy bírja? Én nem tudom, de egyáltalán nem sírós, nem hisztis, teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós baba.:)

Azért biztos hogy minden okkal történik, csak épp még nem tudom az okát.:)

Idénre nagy terveim vannak, remélem összejön legalább a fele.:)
Szeretnék befejezni legalább egy nagy keresztszemes képemet, de jó lenne még pár kisebbet is, szeretnék kötni magamnak egy kardigánt és befejezni egy kendőt, sapit és kesztyűt a fiúknak, sapit magamnak, kardigánt Milánnak.

Sosem fogadok meg semmit Szilveszterkor, de idén úgy érzem szeretnék a dolgaimon változtatni, eddig annyit sikerült, hogy minden este kikészítem a másnapi ruhákat a srácoknak és magamnak és már csak napi 1pohár light Colát iszom.:) A többit fedje homály, majd ha megvalósul megírom;)