Milán születésének története

Mindenkinek köszönjük a gratulákat!!! Itt az első fürdetés a kórházban közvetlenül születés után: http://www.youtube.com/watch?v=njsEvQBM4OI

Milán születésének története

Március 24-én reggel furcsa vizes folyással indultak a dolgok, de a dokim mindig azt mondta, hogyha a magzatvíz folyik az nem fog abbamaradni, ez pedig abbamaradt. Így intéztem a napi dolgokat, ahogy szoktam, fiúk suliba, oviba, itthon házimunka, délben vissza Balázsért. Ebéd után kissé fáradtnak éreztem magam, így míg Balázs rajzolt én aludtam egy órácskát. Mikor felkeltem megint ilyen vizes folyást tapasztaltam, de már menni kellett Bencéért a suliba. A sulinál 16.00-kor fájásom volt, így felhívtam a dokimat, hogy mi lehet ez. Szerinte semmi ok aggodalmora(elötte nap vizsgált a CTG után és állítótta, hogy csak hétfőn találkozunk), de ha gondolom menjek oda 3/4 7-re és megnéz. Elhoztam Bencét a suliból és beugrottunk az osztálytársáékhoz, addig 20percenként újabb fájásaim volt, hol erősebbek, hol kevésbé. Így aztán negyed 6kor újra felhívtam a dokimat, hogy esetleg nem nézne-e meg most. A dologhoz hozzátartozik, hogy ezen a napon volt a férjemnek egy fél5-től 8-ig tartó fix munkája, így őt inkább nem zavartam. Így utólag már bánom, mert haza kellett volna rángatnom akkor mikor az első gyanús jelt tapasztalom. Mivel lehet nem lesz több gyerekünk, ezt most már nem érdemes tovább boncolgatnom vagy megjegyeznem a jövőre vonatkozóan. Fél 6kor hívtam először az uram, hogy megyek a dokihoz és lehet, hogy megyünk szülni. MOndtam neki, hogy elindulhat haza, de lehet hiába jön, hát nem indult. A doki 6kor vizsgált meg, megállapította, hogy a dolog éles, méhszáj nyitva, megyünk szülni, szép lassan induljak el a kórházba. Ő is megy, majd bent találkozunk. Visszamentem a fiúkért, akikre addig a fiam osztálytársának az anyukája vigyázott, hazavittem őket, adtam nekik vacsit, letusoltam, közben hazajött az uram. Összekaptuk magunkat és beindultunk a kórházba, mind a 4en. A kórháznál Zoli unokaöccse átvette a fiúkat és a kocsimat és hazahozta őket, mi pedig felsétáltunk a 3.emeltre a szülőszobára, mert a lift szokásos módon nem működött.:S

A szülőszobán meglehetősen idegesen és nem túl szép szavakkal fogadott a dokim. Ő ugyanis már 7re ott volt és lerendelte a műtőt, mi viszont csak 3/4 8ra értünk oda. Amit kaptam tőle azt nem tettem zsebre. Szó mi szó, mire beértünk már iszonyat erős 2perces fájásaim voltak, 4centis volt a méhszáj és a hegem is baromira fájt. Sajnos még egy óra volt míg lefolytak az infúziók, borotváltak, spinált megkaptam(szerencsére sikerült) stb. 20.55kor emelték ki Milánt, aki azonnal és erősen felsírt. Egy élmény volt hallani, még sosem tapasztalhattam ezt meg, mint ahogy azt sem, mikor odahozták megmutatni és hozzáértem. Az a puhaság és finomság és minden, annyira fantasztikus volt, még most is érzem. Bár felkészültem rá, hogy síri fogok, mégsem sírtam, nem tudom miért, egyszerűen csak fantasztikus érzés volt. Elvitték, ami nagyon rossz volt, főleg hogy utána még sokáig matattak rajtam, kész unalom volt, nagyon vártam, hogy vége legyen. Közben szerencsére még visszahozták Milánt felöltözve is megmutatni, aztán már vittek is a gyerekágyra. A spinál utáni remegés, az nagyon rossz élmény volt, mint ahogy az a látvány is, ahogy az ápoló fiú a magasba emeli a lábam és ebből én semmit sem érzek.:/ Szerencsére ahogy a gyerekágyon elrendeztük magunkat már hozták is Milánt mellretenni, nagyon édes volt, csak egy pelus volt rajta és aktívan szopizni kezdett, bár ez úgy hogy a hátamon fekszem nem valami egyszerű mutatvány. A végén már csak feküdt rajtam, de az is nagyon jó volt.))) Aztán elvitték felöltöztetni, de nem sokkal késöbb még visszahozták, hogy hármasban együtt legyünk picit. Éjfél körül ment el a férjem, ekkor vitték el Milánt is és csak reggel 6kor hozták vissza.

Én 5kor kelhettem fel először tusolni, szerencsére ekkor már tudtam használni a lábaimat, viszont a vágásom és a hasm pokolian fájt. Az éjszakás ápolónő nagyon rendes volt, de vért venni és injekciót beadni nem igen tudott. Így még mindig véraláfutásos a karom és csomós a fenekem, de soha nagyobb bajom ne legyen. Reggel 6kor visszahozták Milánt, ekkor tudtam először rendesen megnézni, a karomba fogni és mellre tenni.

Összességében azt tudom elmondani, hogy a szülés nagy élmény volt, minden úgy alakult ahogy szerettem volna(magától indult, spinális volt, láthattam , stb).